Top Top
|
top |
This
is the story of the flutist 11 march 2010 2008 Interview with
the Kecskemét newspaper, the Kecskeméti Lapok Edit on her new flute on Amsterdam TV The purpose of this site is to inform people about
the possibilities to play ~ ~ ~ The Magic FluteAugust
1999 Edit got her first one-hand flute! 5
month later she became pregnant of our 1st child (Theodor). And in May 2007 Edit got her 2nd one-hand concertflute! 5 month later she became pregnant of
our 2nd child Eleonor. ~ ~ ~ |
|
top |
Mayer Edit Edit
van der Burg-Mayer was born as Mayer Edit on augustus 4th 1972 in Cegléd in
Hungary. And then
came april 14th 1989, everything
ended in one terrible blow on the head. Edit got her first brainsurgery by Dr
Vajda János and Dr Lekka Norbert, she
was 2 weeks in coma! The promissing
young flute-player was not able anymore to walk, to sit, to eate,
to speak nor to play the flute!
She was paralized on one side.
After a few weeks a fellow student came to visit her in the hospital
and asked her to do This or that . . . .
Edit just cried, she could not
do anything at all. From
that moment on she became better little by little. She learned again how to talk,
to walk and to eat, and
january 8th 1990 she had her second brainsurgery by the same specialists. Edit
learned English with Bori Martina, she learned to sing again and sang a few
times in Vox Europae (a european choir) where Theo was singing too! And
almost every day she did gymnastic excercises to improve the right side of
the body, especially the foot and the hand. |
|
top |
Edit van der Burg-Mayer NewYear
1995-1996 she met Theo at her sisters house, and in april 1996 she came for
the first time for the first time to visit Theo in Uithuizermeeden. In 1998 Edit and Theo came, through Jannette Wijk, in contact with Maarten Visser and his Flutestudio in Amsterdam. He invented, designed and realized for her a flute that can be played with one hand. And on augustus 2nd 1999 Edit's dream came really true: She can play flute again on this unique one-hand flute. In oktober 2000 Edit got a son, Theodor, who caused also her left wrist to be overused. Another problem that was. But also this problem she solved, and she is playing happily again. And since her 2nd place on the National Flutecontest in 2002 and a first place a year later she is extra inspirered to reach more. This year june (2006) she met David Nabb from Nebraska, who is playing the saxophone with one hand. He interviewd her and this interview appeared april 2007 in the American flutemagazine THE FLUTIST QUERTERLY.
>more< |
|
top |
More about Edit She plays regularly together :
= In the Albertirsa Orchestra
(H)
= She plays sometimes
together : =
In the Damster Stedelijk Harmonie Orkest DSHO in
Appingedam =
She gets flute lessons from : * She is looking for a good orchestra and or ensemble to play in
|
|
top |
The First Flute
|
The ´old´ Flute is originaly a silver
Yamaha-411 II 925. The summer of 2000 the flute has undergone
one more change to make it stronger, and also more sure in the Dis and
Es. In the first part of March 2003 Maarten
Visser has made another improvement, now to prevent the U-bent
mouthpiece to fall down due to the pressure of the mouth. It has become a fantastic instrument,
and you have to be very good to be able to play it.
Foto Paul Wernekinck |
|
top |
The
New Flute
|
The new Flute is the Altus AS1007EB
with a .925 sterling silver body and Silverplated keywork. This flute has a B- foot and will be more robust, stronger and lighter than the first one. All experience and ideas from the first flute and from other instruments are brought together in this flute. Also the case and the bag will be build with more efficiency so this flute can go as handluggage in the airplane. Maarten Visser has put all his skill in it to make this instrument to be a Stradivarius among the flutes. This is the flute before Maarten Visser has rebuilt it. 2 may 2007
Maarten presented the flute to Edit, see pictures. The president of Altus
Co., Shuichi Tanaka is not only a master–flutebuilder, but also fluteplayer.
His prefers the flutes from the middle of the 19th century. Louis
Lot, Bonneville, Lebret are flutebuilders who inspired him. Every Altus flute is a
handmade artpiece. The tone of the Altus flutes is rich and elegant. Model 1007 has a solid sterling silver (925/000) headjoint, body and foot joint and silverplated keywork. De headjoint is handmade. |
|
top |
With many thanks to:
1.
My surgeons: Dr. Vajda János first surgeon and Dr. Lekka
Norbert second surgeon 2.
My mother: Mayer Istvánné, Lídia 3.
My father: Mayer István 4.
My sister: Csobánné Mayer Ilona 5.
My daily fisiotherapist: Ottleczné Kovács Klára 6.
My psychologist: Királymezei Ági 7.
My accupunkturist: Dr. Baranyi Klára 8.
My speech-therapist: B. Tóthné Patonai Ildikó 9.
My gymnasticsteacher in Cegléd: Józsáné Anikó 10.
My gymnasticsteacher in Szeged: Dr. Gaálné Soós Rita 11.
My neurologist: Dr. Halász Péter Professor. 12.
My singingteacher in Budapest: Nyilas Tünde Mária 13.
My fisiotherapist: Formanek Tamás 14.
My friend and husband: Theo van der Burg 15.
My flutespecialist: Maarten Visser |
|
top |
2003 20th National Dutch Flutecontest It is not possible, but yet she does it! Edit
van der Burg-Mayer wins Gold
On Saturday April 5th Edit van der Burg-Mayer won the
first prize in
the 20th National Flute contest in the category C (17-33 years old). The finals of this contest for
non-professional flute-players from Belgium and the Netherlands were
Conservatory of Music in Tilburg. “It is not
possible to reach this high level on a one-hand flute” is the opinion of many flute-experts, but yet Edit does it! For a moment she was getting the nerves,
when the announcer said just before Edit started, that the young
composer Marlijn Helder of her first piece ´Waarom?´ (`Why?`) was in the
audience. But she played this
piece, and also the `Hungarian
Fantasy` of A.F. Doppler with so much feeling and warmth, such a beautiful tone and fabulous
finger-technique that the jury gave her the first prize. Edit was accompanied in the second piece
by Edzo Bos from Groningen, who won earlier this year first prize on the
Northern (Dutch) edition of Princes Christina Concourse. Marlijn Helder herself was very pleased
with Edit, and the way she played
´Waarom?´.
2002 19th National Dutch Flutecontest Edit
van der Burg reaches 2nd place
on National Flutecontest Flutist Edit van der Burg
from Uithuizermeeden has reached a honorable second place during the Dutch
National Flutecontest After their successfull trip with seven concerts
in Hungary, it was now the Final of the Dutch National Flute Contest. With a beautiful sound, full of self
confidence Edit played the Sonate part 1 & 2 of Poulenc and the
Vocalise of Rachmaninoff, completely
different pieces of music to show what she can play to Jury and
audience. Before the prizes were presented to the winners, the
organizing committee praized Edit, because she plays everything just
with one hand. The Second place was for Edit and Edzo a very good
result, behind the winner Marieke van der Vijver from Amsterdam. |
|
top |
NEWS ·
Edit is Pregnant of her second child, the baby is due
to come in august 2008 ·
There is since august 2006 an ·
The new flute for Edit has been ordered at
Maarten Visser (see The New Flute).
This with the help of the Muziekotheek, the Prins Bernhard fonds and Gasunie. ·
Edit and Theo have sold their house in
Uithuizermeeden. ·
Since april 18th they live in their own
house on the Szélmalom zug in Cegléd |
|
top |
Concert ·
·
·
|
Program
|
top |
♫ The first CD (2001) named EDIT is a recording in the Mariakerk
of Uithuizermeeden (NL) ♫ The second CD (2005) is:
EDIT 2 and is a
concert–CD recorded in Budapest (HU) ♫ The price of the Cd’s is € 10,00 / HUF 2.000,-- They are for sale by Edit & Theo vd Burg ♫ CD photographs in the Mariakerk:
♫ CD photographs in Budapest
|
|
top |
Maarten Visser Maarten Visser, The Flute Specialist Maarten Visser is a
well known instrumentbuilder. The
musician is number one, not the
technology. He can really
imagine what are the problems of a disabled musician. He is not afraid to design and make
'strange' constructions, and to
invent new solutions, as long as it
helps the ‘customer’ to play his or her instrument again. For Edit he had to solve lots of
inpossibilities to help her play the glute again. De Fluitstudio is his company, his workplace in Amsterdam |
|
top |
Links
·
Maarten Visser, De Fluitstudio Specialist in individual adjustments on windwoodinstruments ·
De
Muziekotheek Help
for disabled musicians at individual adjustments on instruments ·
David Nabb Onehand Saxophoneprofessor
in Nebraska (USA); the initiator
of the International Forum ·
International
Forum
International
Forum on Adaptive Musical Instruments for
Persons with Disabilities ·
All The Way Music All The Way Music company for artiests
with a handicap ·
edit.van.der.burg@xs4all.nl The Emailaddress of Edit · From an old Hungarian flutist we got the
story and picture of Count
Rebsomen
who also played a onehand flute in the age of Napoleon. This was
however a complete different type of flute, with in only holes for the
fingers. This was for him expanded with keys for the
lefthand-part. This flute still
exists and is to be found in the collection of Peter Spohr in Frankfurt am
Main. ·
|
|
|
|
2008 Interview
|
top |
EDIT, AZ EGYKEZES
FUVOLISTA SIKERTÖRTÉNETE
Kecskemét tavaszi és nyári fesztiváljai nemcsak azért kaphattak az országban olyan hírnevet és látogatottságot, mert gazdag és széleskörű igényt kielégítő programokon vehetnek részt az idelátogatók, hanem azért is, mert ennek alapját olyan nagyszerű művészek és szakemberek teszik le, akiknek tevékenysége az élet mélyen emberi vonatkozásaiban is példaértékűek. A kecskeméti konzervatóriumban tanult például Edit van der Burg-Mayer, az Európa-hírű egykezes fuvolista is, akivel – Hollandiából való hazatelepülésük után - ceglédi otthonukban beszélgettünk. Olvastam a honlapján, hogy kilenc évesen kapott először hangszert a kezébe. Nem szükséges 3-5 éves korban kezdeni a zenei tanulmányokat ahhoz, hogy valaki profi muzsikus legyen, vagy esetleg érezte a késői kezdés hátrányát? Úgy gondolom, a gyerekek érési periódusai között nagy eltérések lehetnek. Én például óvodáskoromban egyáltalán nem tudtam énekelni. Még 5-6 évesen is eléggé egyhangon szóltak a számból a dalok, így édesapám a fiók mélyére rejtette a helyi zeneiskola felvételi válogatásról szóló értesítőjét. Ez annál is inkább szívfájdalom lehetett a számára, mert ő nagyszerűen trombitált, kiválóan énekelt. Édesanyám, sőt nővérem is hegedült. Őelőttük is voltak zenészek a családban. Nagyapám például nagybőgőn játszott, de sajnos fiatalon elesett a háborúban. Már tudtam írni, olvasni, mikor véletlenül én akadtam rá a következő évi zeneiskolai meghívóra, s onnantól kezdve mást sem hallottak tőlem, mint hogy zenét szeretnék tanulni. Kétségekkel bár, de eleget tettek a szüleim a kérésemnek. Én választottam ki a számtalan hangszer közül a fuvolát, de az első másfél évben természetesen még csak furulyán, illetve piccolón játszhattam. Zalavölgyi Cecília volt a tanárom, aki akkor még itt tanított a ceglédi zeneiskolában. (Jelenleg Budapesten a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola művész-tanára.) Neki köszönhetem, hogy előfelvételis fiatal tehetségként már 13 évesen felvettek a Szegedi Konzervatóriumba, amelynek a következő évben – felvételi nélkül - fuvola szakos tanulója lettem. Lass Zoltán fuvolaművész–tanár növendékeként a tanszak egyik legjobb fuvolistájaként tartottak számon. Ilyen előzmények után érthető, hogy szüleim is végtelenül büszkék voltak rám. Nagy szerepük volt abban, hogy a „baleset” után is talpra tudtam állni, s újra tudtam kezdeni mindent. Mi is történt pontosan 1989 áprilisában? Szegeden kollégista voltam. Hazafelé tartva az utcán egy fiatalokból álló társaság tagjától váratlanul jókora pofont kaptam. Később kiderült, hogy az egész csak fogadásból történt. Azon a héten hol erősebben, hol gyengébben fájt a fejem, de még nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget. Pénteken vonattal utaztam haza Ceglédre, s a társaim mind leszálltak a korábbi állomásokon. Egyedül maradtam, miközben egyre rosszabbul lettem. Cegléden még le tudtam szállni a vonatról, de az utcán hiába próbáltam köszönni és szólni ismerősökhöz, nem jött ki hang a torkomon. Otthon sem tudtam megszólalni, s hiába próbáltam, már az írás sem ment. Az is nehézséget okozott, hogy a vállamról leemeljem a fuvolatáskát: „nem fogadott szót” a karom. Édesapám látta, hogy nagy baj van. Azonnal elmentünk a házbeli ismerős orvoshoz, de az nem volt otthon. A körzeti orvoshoz már alig bírt édesapám betámogatni, nem engedelmeskedtek a lábaim, majd elvesztettem az eszméletem. Az ügyeletes orvos beutalt a ceglédi kórházba. A tünetek alapján gyomormosást végeztek, mert azt gyanították, hogy kábítószer okozta problémával állnak szemben, persze kiderült, hogy alaptalan volt a feltevésük. Az orvosi konzílium megállapította, hogy a központi idegrendszerrel van probléma. Budapestre irányítottak a Határőr utcára, ahol a CT vizsgálat igazolta, hogy nagyfokú vérömleny van a baloldali agyféltekén. Az ügyeletes csepeli kórházba, majd innen az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe irányítottak. Mire az idegsebészeti műtétekre specializált Amerikai úti kórházba értünk, a vérömleny már nagyon kiterjedt területet érintett. Az elvégzett műtét életmentő volt, utána két hétig kómában feküdtem. Azt követően sem tudtam semmit sem csinálni. Két és fél hónap eltelte után az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe kerültem. Nem tudtam enni, járni, beszélni, a kezeim mozgatni. A kétoldali bénulásból hosszú hónapokba telt, míg egyáltalán tolókocsiba kerülhettem. Édesanyámék mesélték, mekkora öröm volt, mikor egyszer a szobatársaim álmomban beszélni hallottak. Eltartott aztán 6-8 hónapig, míg fokozatosan újból megtanultam beszélni, s ma már - a rengeteg gyógytornának, akupunktúrának és más gyógyító eljárásoknak köszönhetően - segédeszközök nélkül közlekedek. Elmondhatatlanul sokat köszönhetek a hozzátartozóimnak, elsősorban anyukámnak, aki minden nap látogatott a kórházban. Etetett, beszélt hozzám, tartotta bennem a lelket, s aztán – immár másodszorra – megint megtanított járni, beszélni. A műtétet követő féléves controllvizsgálatnál kimutattak egy második rendellenes érszakaszt, ami miatt bármikor életveszélyes állapotba kerülhettem, így újabb koponyaműtétre került sor. Mindkettőt Vajda János főorvos és Lekka Norbert adjunktus idegsebész végezte. Előre megnyugtattak, hogy ez a műtét nem okoz számomra semmiféle károsodást. Prof. Dr. Halász Péternek, az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezetőjének köszönhetően a gyógyszereim beállítása is sikeresen megtörtént. Ma is az ő kezelése, felügyelete alatt állok. Ismerte azt, akitől a pofont kapta? Látásból. Bocsánatot kért? Nem. Sem erkölcsi, sem anyagi kártérítést nem kaptunk. A nővérem kezdeményezésére bírósági eljárás indult ellene. Egy év felfüggesztettet kapott, de mivel ez idő alatt nem követett el újabb kihágást, felmentették. Befejezhette a tanulmányait, zenész lett. Hogy hívják? Nem érdekes. Sokszor gondolt a kórházi ágyon arra, hogy nem fuvolázhat többé? Az Amerikai úton voltam még az első műtétet követő második hónapban, amikor meglátogatott egy felettem járó szegedi konzis társam. Érdeklődött a hogylétem felől, de én egyetlen kérdésére sem tudtam válaszolni. Ekkor döbbentem rá arra, hogy milyen állapotba kerültem. Mindenáron fel akartam épülni. Az OORI-ből hazakerülve Dr. Baranyi Klára akupunktúrát alkalmazó orvos, B. Tóthné Patonai Ildikó kecskeméti pszichológus, több gyógytornász, volt osztálytársaim és néhány tanárom segítségével, valamint édesanyám támogatásával megkezdtük testileg, lelkileg, szellemileg a rehabilitációt. Megtanultam használni a bal kezem, önállóan enni, beszélni és a tanulással ismétlések útján felzárkózni. Egy év kihagyás után hihetetlen erőfeszítéssel kezdtem folytatni a középiskolai tanulást, aminek eredményeképpen közismereti tárgyakból sikeres érettségi vizsgát tettem Szegeden. Szerettem volna zenei tárgyakból is érettségizni, de a szegedi konzervatórium akkori igazgatója ezt nem tartotta lehetségesnek. Más irányba kellett tehát fordulni. Budapesten Tősér Dániel fuvolaművész-tanár úr javasolta (jelenleg a Magyar Fuvolás Társaság Kuratóriumának elnöke), hogy keressük fel a kecskeméti Kodály Zoltán Általános- és Zeneművészeti Szakközépiskolát: Ladics Tamásné, az iskola akkori igazgatónője biztosan támogatója lesz a kérésemnek. Dratsay Ákos fuvolaművész-tanár úr korábbról már ismert. Kérésemre, hogy egy kézzel is szeretnék tovább tanulni, felvállalta ezt a furcsa kihívást. A következő egy évben az ő jobb keze, az én balkezem és az én szájam közös közreműködésének eredményeként szólalt meg a fuvolám. Bejártam az osztály zeneelméleti óráira, is. Dratsay Ákos tanár úr segítségével a hagyományos fuvolámon is eljutottam a sikeres érettségi vizsgáig. Azt viszont látni lehetett, hogy „nincs tovább”. Nem fuvolázhatok mindig másvalaki segítségével. A beszéd- és a mozgásképességem is még elég alacsony szinten állt. Bár folyamatosan tornáztam, s minden eszközzel igyekeztem fejleszteni magam, zenei pályáról akkor még szó sem lehetett. Mit talált ki ebben a helyzetben? A nővérem akkor a Vox Europae nemzetközi kórusban énekelt. Mivel azt hallottam, az éneklés az agyban olyan idegpályákat mozgat, amelyek ingerlése nagyban serkenti a beszédkészség fejlődését, támogatóim javaslatára én is jelentkeztem a kórusba, sőt még angol nyelvi órákra is beiratkoztam. Ezzel a kórussal Európa sok országában felléptünk, pl. : Finnországban, Olaszországban, Törökországban.... A Vox Europae egy Európa-szerte elismert, majdnem profi kórus volt, akik közé én a zenei képzettségem alapján kerültem be. A nővérem révén tudtak a problémámról, s néhány kórustag – köztük Theo van der Burg, aki alapítótag volt – közbenjárásával úgy döntöttek, hogy ily módon megpróbálnak nekem segíteni. Theot is a kórus révén ismertem meg, aki 1996-ban beszélt az édesanyámmal, hogy adja oda neki a régi fuvolakottáimat, megpróbál nekem zenét írni a hagyományos fuvolára - egy kézre. Lényegében ők ketten kezdtek újra rávezetni a gondolatra, hogy ne hagyjam végleg abba a fuvolázást. Tréfásan mondogatták, hogyha megtanultam bal kézzel cipőt kötni, ez sem foghat ki rajtam. Theo azon kívül, hogy gyönyörű hangon énekel, karmesterkedik és egy kicsit a zeneszerzéshez is ért. Írt nekem olyan darabokat, amelyekben csak olyan hangok szerepeltek, amelyeket egy kézzel is el lehetett játszani. Ha pedig más darabokat játszottam, akkor Theo énekelte a dallamot, így nem hiányoztak azok a hangok sem, melyeket én nem tudtam eljátszani. Mivel Theot a munkája Hollandiához kötötte, vele mentem. 1997 februárjában kötöttünk házasságot. Még abban az évben gépjárművezetői vizsgát is szereztem. Akkor még a normál fuvolámmal templomban, idősek otthonában léptem fel. 1998-ban kapcsolatba kerültünk Maarten Visser fuvolakészítő mesterrel Amszterdamban, aki – bár először erősen tiltakozott - másfél éves munkával elkészített egy speciálisan nekem való egykezes „balkezes” fuvolát. Ez most az egyetlen ilyen fuvola a világon. Maarten Visser a jobb kéz összes billentyűjét áttette a bal kézre, így 3-4 billentyűn játszik a bal kéz egy ujja. A jobb kéznek készített tartókarral akár az asztalra téve is lehet rajta játszani, ami azért is szempont lehet, mert az átépítéssel a fuvola eredeti súlya duplájára növekedett. A fuvóka U-alakban hajlított, ami könnyebbé teszi, hogy a jobb kéz tarthassa a hangszert. Mivel eredetileg jobbkezes vagyok, tudtam, hogy kimondhatatlanul nehéz lesz most mindent a bal kezemmel játszani. Ráadásul naponta másfél óránál többet nem gyakorolhatok, mert a bal kezem nem szabad túlerőltetnem. Amikor indultunk a már kész hangszerért, újból kétségek fogtak el. Sírtam útközben, hogy mi lesz, ha mégsem tudok majd rajta játszani, de ez csak addig tartott, míg kézbe nem vettem a hangszert. Tíz év választott már el az 1989-es esemény óta, s most újra a kezembe tarthattam a világ egyetlen balkezes fuvoláját, amely számomra újból a jövő ígéretét jelentette. Bár közben megszületett a fia, a fuvola újból szerves része lett az életének. 2002-ben már koncertkörutat is tudott vállalni, Magyarországon is többször fellépett. Egyenes út vezetett ahhoz, hogy balkezes fuvolistaként a kétkezes fuvolisták világában is megméresse magát? Hollandiában sikerült egy kiváló fuvolatanárnőt találnom. Nagyon szeretem a romantikusokat. Kedvenc zeneszerzőm George Enesco. Mikor megkaptam a fuvolát, addig gyakoroltam, míg el nem tudtam játszani a darabját, amit valamikor konzis koromban már játszottam. Állandó zongorakísérőm, aki Magyarországon is többször játszott velem a koncerteken, Edzo Bos, egy igen tehetséges konzervatóriumi növendék volt Groningenben, jelenleg Svájcban tanul. 2001-ben indultam először országos fuvolaversenyen Hollandiában. Nagyon jól sikerült, mégsem értem el helyezést, mert a zsűri félt attól, hogy a döntő fordulójára kiírt kötelező darabot már nem tudom rövid időn belül megtanulni. Egy év múlva újból beneveztem a 19. Hollandiai Országos Fuvolaversenyre, s második helyezést értem el. 2003-ban megnyertem a Benelux Államok Fuvolaversenyét a 17-33 éves korcsoportban. A verseny döntőjét Tilburgban, a Brabants Conservatoriumban tartották. Doppler „Magyar Fantáziáját” és Marlijn Helder „Miért?” című művét játszottam. A színpadon tudtam meg, hogy Marlijn Helder is ott ül a nézők sorában. Darabja az életem nagy kérdéseit fogalmazta meg a zene eszközével, s meg akartam mutatni, méltó vagyok arra, hogy megküzdjek vele. Ezzel a kiugró sikerrel széles körben ismertté vált. Komoly lehetőségek nyíltak meg Ön előtt. Megjelent az első CD is, 2006-ban mégis hazaköltöztek Magyarországra. Miért? Mi mindig haza akartunk jönni. Folyamatosan készültünk erre, a konkrét lehetőséget pedig az adta meg, hogy férjem számítógépes szakemberként a munkahelyén előnyugdíjba mehetett. Fiunk, Theodor már Cegléden kezdte az iskolát. Nagyon jó nyelvérzéke van. A férjemmel hollandul, velem magyarul beszél, s itt az iskolában már elkezdték az angol nyelv tanulását is. A férjem szokta mondani, hogy „Magyarul jobb, mint ő. Hollandul pedig jobb, mint én”. Sikerült a hazai zenei világban is megtalálni a helyünket, bár ez odakintről könnyebbnek tűnt, mint amilyen valójában lett. Cegléden a református templom kórusában énekelünk. Megkérdezték tőlem, nem vállalok-e majd tanítványokat, de én kezdettől fogva inkább koncertezni szerettem – a közeli Romániába is volt pl. korábban egy koncertkörutam -, másrészt a betegségem miatt még mindig egy kicsit nehezen fejezem ki magam. Megjelent a második CD-m is, amiből már alig pár darab van. Budapesten a Rácz Aladár Zeneiskola Stúdiójában készült. - Hollandiában hattagú fuvolazenekarban és a Harmónia Szimfonikus Zenekarban (DSHO) játszottam Appingedamban. Itthon is hiányzott ez a fajta elfoglaltság, így nagy örömmel játszom az igen színvonalas Albertirsai Fúvószenekarban. Pár hete volt egy nagy sikerű farsangi koncertünk. Időközben szükségessé vált egy újabb fuvola készíttetése, mert ha az első fuvola mechanikája meghibásodna az erős igénybevételtől, akkor csak Hollandiában Maarten Visser tudná megjavítani. Nekem nagy hiányt jelentene, ha pár héten át nem tudnék gyakorolni. Maarten Visser időközben továbbtökéletesítette a hangszert. Minden időközben felmerült igényt és ötletet beépített a második fuvolába. Többek között sikerült a súlyán is csökkentenie. - Még hollandiai tartózkodásunk idején ismerkedtem meg egy másik egykezes muzsikussal, az amerikai David Nabb-bel. Az interneten talált rám és a CD-m is eljutott hozzá valahogy. A nagyszerű szaxofonossal Hollandiában volt alkalmunk együttjátszani, felesége szlovéniai származású fuvolaművész-tanár. Már éppen rá akartam kérdezni Edit gömbölyödő pocakjára, mikor férje közbeszólt: „1999 augusztusában Edit megkapta az első fuvoláját. Nagyon boldog volt. Öt hónap múlva teherbe esett Theodorral. 2007 májusában Edit megkapta a második koncertfuvoláját. Mondanom sem kell, hogy ismét nagyon boldog volt, s öt hónap múlva újból babát várt”. Nem kérdeztem, hány fuvolát szeretnének még… Kada Erika
|
|
top top top top top top |
Edit and Maarten Visser on may 2nd 2007 Edit for the first time
Edit and Edzo and their First Prize in 2003 Edit after a concert, telling about her flute Edit and David Nabb in june 2006, Edit in David Nabb´s interview
2008 Van der Burg family with flute and baby 2008 Interview photo Theodor at school Theo in 2004 Barcelona Marathon Szélmalom zug 13 Behind the house The livingroom |
