Top Top
elejére |
Ez a történet a fuvolistáról 2010 március 11 2008 Interjú Kecskeméti Lapok-ban Edit és az új Fuvola Amsterdam TV-be A
gondolat, hogy ez az oldal létre jött, emberek informálodjanak arról, hogy
milyen lehetőség van arra, hogy játszon egy nagyon különleges
hangszeren, akinek a jobb oldala lebénult. Olyan jól, hogy nem hallani a
különbséget, hogy most egy vagy két kézzel játszik-e az illető! 2003 –ban Edit
első volt a Nemzetközi
Fuvolaverseny-en (C kategoria)! ~ ~ ~ A Varázsfuvola 1999 Augusztusában
Edit megkapta az első egykezes fuvoláját! És 5 hónap múlva
ő terhes lett az első gyerekkel Theodor. 2007 Májusában Edit
megkapta a második egykezes koncert fuvolát! És 5 hónap múlva ő megint terhes lett
a második gyerekkel Eleonor. ~ ~ ~ |
elejére |
Mayer Edit Edit van der Burg-Mayer, született Mayer
Edit 1972. Augusztus 04. Cegléden, Magyarországon. 1989 Április 14-én egy italos társaság egyik tagjának
egy nagy pofonjától: súlyos beteg lettem (agyvérzést ért) 2 hétig
kómában feküdtem, fél felem (jobb oldalam) lebénult, nem tudtam járni, ülni,
beszélni, enni és fuvolázni. A
kórházban egy évfolyam társ pár hét múlva meglátogatott és sok-sok kérdést
tett fel, amit ugyan megértettem , de nem tudtam válaszolni . . . Lassan kezdtem javulni. Sok gyakorlás után
elkezdtem beszélni, járni, egyedül enni, 1990 Január 08-án másodszor is
megoperáltak Dr. Vajda János és Dr. Lekka Norbert idegsebészek. Nyolc hónapig intenzíven dolgoztam otthon,
hogy a középiskolai tanulmányaimat - fuvola nélkül - befejezhessem
Szegeden. Rossz volt, hogy nem tudtam fuvolázni . . . . . .
|
elejére |
Edit van der Burg-Mayer 1995/1996 Szilveszterén felkeresett Theo (van
der Burg). Áprilisban 1996 jöttem először
Uithuizermeeden-be. 1996 Augusztus 14-én hivatalosan kiköltöztem
Uithuizermeeden-be. 1997. Február 26-án Uithuizermeeden-ben a
városházán és Március 1-én kötöttünk házasságot Cegléden templomban.
Ebben az évben gépjárművezetői jogosítványt sikerűlt
szereznem. 1998-ban Jannette Wijk által, kapcsolatba
kerültünk Maarten Visser Fuvolastudiójával Amszterdamban. 2000. november 9-én született meg a fiunk Theodor, aki miatt
a bal csuklóját túlterhelte. Ez másfajta probléma volt számára. De ezt a problémát is megoldotta és most
ismét boldogan fuvolázik. Amióta 2.
helyezett lett a Holland Nemzeti Fuvolaversenyen 2002-ban, majd az 1. az egy
évvel késöbbi (2003) versenyen. Azóta még jobban inspirált arra, hogy többet
érjen el. Ebben az évben (2006),
találkozott David Nabb-bel Nebraskából, aki egy egykezes
szaxofonon játszik. |
elejére |
Többet Editröl közösen játszik:
= Albertirsai Gerje-Pary Zenekar-ral = játszik néha-néha:
= Appingedam-ba DSHO Zenekar-ral (NL)
= Leckét vesz :
* |
elejére |
Az első Fuvolá-ról Foto Paul Wernekinck |
A (régi) hangszer
eredetileg egy ezüst Yamaha-411 II 925 fuvola. A jobb kéznek
készített "tartókar" két irányba állitható,(ami lehetővé
teszi, hogy a hangszert az asztalra is állitsuk, s ezáltal úgy is
játszhassunk a fuvolán, hogy egyáltalán "nincs többé szükség a jobb
kézre"). A fuvola súlya
eredendően 400 gram, ami most dupla: 800 gram. Így egy fantasztikus
hangszer alakult ki, s nagyon jó fuvolistának kell lenni ahhoz,
hogy valaki képes legyen játszani rajta. Maarten Visser 1˝ évig
dolgozott a hangszeren. Ő - ugyanúgy, mint Edit - "Soha nem
adta fel". 1999. Augusztus 02-án
készült el ez a fantasztikus egykezes fuvola - ami a világon az egyetlen! Foto
Paul Wernekinck |
elejére |
Az Új Fuvolá-ról |
Az Új
Fuvola az Altus AS1007EB,
amelynek 0.925 megbizható minöségű és ezüstböl készült a teste és
a billentyüzetet is ilyen ezüstözés borítja. Ez a fuvola B-lábú és
robusztusabb, erösebb és könnyebb, mint az első fuvola. Valamennyi
tapasztalatot és ötletet, amely megvalósult, vagy fölvetődött az
első fuvola, vagy más hangszer esetén egyebe beépítették ebbe az új
fuvolába. Továbbá a tokot és a
szállítótáskát még praktikussabban fogják elkészíteni, így a hangszert
kézipoggyászként lehet majd szállítani repülőn. Maarten Visser keményen dolgozott a
feladaton. „Ez egy Stradivárius
hangszer.” A
fuvola, miellött Maarten Visser átépíti. Az Altus Rt. Elnöke, Shuichi Tanaka nemcsak
fuvolakészítő mester, de fuvolista is.
Ő a XIX. Század közepén készült fuvolákat részesíti
előnyben. Louis Lot, Bonneville,
Lebret fuvolakészítők inspirálták őt. Minden Altus fuvola kézzel készült művészi
remekmű. Az Altus fuvolák hangzása gazdag és elegáns. Az 1007-es fuvola model megbizható minöségű ezüst
(925/000), a fejrész, a test és a lábrész, valamint ezüsttel
bevontak a billentyűket. A fejrész kézi készitésű. |
elejére |
K ö s z ö n e t . .
. 1. akik végezték a két műtétet: Dr. Vajda János főorvos és Dr.
Lekka Norbert adjunktus 2. az Anyukámnak: Mayer Istvánnének Lidia 3. az Apukámnak: Mayer Istvánnak 4. a testvéremnek: Csobánné Mayer Ilonának 5. amíg Magyarországon voltam, minden nap tornáztatott: Ottleczné Kovács
Klára tornatanár 6. a pszihologus: Királymezei Ági tanárnő 7. az akkupunktőrömnek: Dr. Baranyi Klára 8. a logopédus: B. Tóthné Patonai Ildikó tanárnő 9. a torna tanárnő: Józsáné Anikó 10. Szegedi gyógytornásznőmnek: Dr. Gaálné Soós Rita konduktor 11. a neurologusom: Dr. Halász Péter Prof. Tanszék vezető egyetemi tanár
12. aki énekelni tanított: Nyilas Tünde, Mária 13. gyógytornászom: Formanek Tamás konduktor 14. férjemnek: Theo van der Burg 15.
aki azt a csodálatos
hangszert gyártotta: Maarten Visser |
elejére |
20-dik
Országos Fuvola Verseny 2003 Nem lehet, de mégis megcsinálta! Arany
Edit
2003.
Április 05-én szombaton Edit van der Burg-Mayer nyert a Benelux országok
fuvola versenyének C kategóriájában (17-33 éves kor). A verseny döntőjét
Tilburg-ban (Hollandiában) a Brabants Konzervatoriumban tartották meg. "Nem lehet, hogy 1 kézzel játsszon és ilyen magasfokon a
fuvoláján" ez volt a véleménye a fuvolistáknak (fuvola
művészeknek), de Edit mégis megcsinálta! 19-dik
Országos Fuvola Verseny 2002 Edit van der Burg
2-dik az Országos Fuvola versenyen Fuvolista, Edit van der Burg
Uithuizermeeden-ből, második helyet szerezte meg Holland Országos Fuvola
Versenyén Edzo Bos-szal. Aki Holwierdé-ből jött, Edit zongora
kísérője. Ezelött a siker elött Magyarországon 7 koncertjük volt, ez volt az utolsó
a Holland Országos Fuvola Verseny. Csodálatos hanggal, teljes önbizalommal
szerepelt Edit. Poulenc: Sonata 1., 2. tételét és Rachmaninoff: Vocalise, két
teljesen más zenét játszott és ez ragadta meg a zsürit és akik hallgatták öt.
Mielött megtudták volna, hogy kik nyertek, a szervezök Edit-nek gratuláltak,
mert ö egy kézzel játszik a fuvoláján. A második hely nagyon jó eredmény
Edit-nek és Edzo-nak. A gyöztes Marieke van der Vijver volt Amsterdam-ból. |
elejére |
ÚJDONSÁG ·
2006
augusztusától van egy Nemzetközi Forum
Mozgáskorlátozottaknak, akik mégis akarnak valamilyen hangszeren játszani. ·
Edit új
fuvolája már megvan. Gyártotta: Maarten Visser (lásd.: Az Új Fuvola).
·
Edit Theo
és Theodor most Magyarországon, Cegléden laknak. ·
2007. Április 18-tól ők
egy szép házban laknak: Szélmalom zugban, Cegléden ·
2008.
Augusztusban jön a baba ·
|
elejére |
Koncert
Program · ·
· |
elejére |
FELVÉTELEK ♫ 2001
EDIT 1.
CD Az Uithuizermeedeni Maria
Templomban (NL) készült hangfelvétel. ♫ 2005
EDIT 2 2. CD Budapesten (HU)
egy koncerten készült. ♫
A CD ára: € 10,00 / HUF 2.000,-- ♫
A CD megvehető a következő címen: ° Mayer Istvánné ♫ CD fotók Uithuizermeedenben: ♫ CD fotók Budapesten: |
elejére |
Maarten
Visser, A Fuvola Mester Maarten Visser tehetséges
hangszerkészítő. A játékos fontos neki, nem a technológia. Tudja, átérzi
igazából, hogy mi a hangszer játékosnak a problémája. Nem fél furcsa
(különleges) dolgot építeni és szintén nem fél új dolgokat
gondolni, ha segít az a valami valakinek, hogy tudjon újra
játszani a hangszeren. Maarten Vissernek, a mesternek, meg kellett
találnia több megoldás és új dolog közül Edit számára a legjobbat. De
Fluitstudio Amsterdam-ban, itt dolgozik Maarten Visser |
elejére |
Kapcsolatok ·
Maarten Visser, De Fluitstudio Fuvolamester,
tehetséges fuvós hangszerkészítő ·
De Muziekotheek (NL) Help for disabled musicians at individual adjustments on instruments Hollandiában ·
David Nabb Egykezes
Saxofonprofessor Nebraska-ban (USA), ·
International Forum Nemzetközi Forum
Mozgáskorlátozottaknak, akik mégis akarnak
valamilyen hangszeren játszani. ·
All The Way Music (NL) ´All The Way Music´ társaság
mozgássérültek müvészei ·
Edit van
der Burg-Mayer email-cím ·
Egy idősebb magyar fuvolistától hallottunk
egy történetet Count Rebsomen-ről, aki szintén egy egykezes fuvolán játszott
még Napóleon idejében. A fényképet is
töle kaptuk. Ez a fuvola az
Editétől teljesen más típusú volt:
csak nyílások voltak az ujjak számára. Ez növelte meg számára a lejátszható hangokat a balkezes
részen. Ez a fuvola ma is létezik és Peter Spohr gyűjteményében
található Frankfurt am Main-ban. ·
|
2008 Interjú
elejére |
EDIT, AZ EGYKEZES
FUVOLISTA SIKERTÖRTÉNETE
Úgy gondolom,
a gyerekek érési periódusai között nagy eltérések lehetnek. Én például
óvodáskoromban egyáltalán nem tudtam énekelni. Még 5-6 évesen is eléggé
egyhangon szóltak a számból a dalok, így édesapám a fiók mélyére rejtette a
helyi zeneiskola felvételi válogatásról szóló értesítőjét. Ez annál is
inkább szívfájdalom lehetett a számára, mert ő nagyszerűen
trombitált, kiválóan énekelt. Édesanyám, sőt nővérem is hegedült.
Őelőttük is voltak zenészek a családban. Nagyapám például nagybőgőn
játszott, de sajnos fiatalon elesett a háborúban. Már tudtam írni, olvasni,
mikor véletlenül én akadtam rá a következő évi zeneiskolai meghívóra, s
onnantól kezdve mást sem hallottak tőlem, mint hogy zenét szeretnék
tanulni. Kétségekkel bár, de eleget tettek a szüleim a kérésemnek. Én
választottam ki a számtalan hangszer közül a fuvolát, de az első másfél
évben természetesen még csak furulyán, illetve piccolón játszhattam.
Zalavölgyi Cecília volt a tanárom, aki akkor még itt tanított a ceglédi
zeneiskolában. (Jelenleg Budapesten a Pécsi Sebestyén Általános és
Zenetagozatos Iskola művész-tanára.) Neki köszönhetem, hogy
előfelvételis fiatal tehetségként már 13 évesen felvettek a Szegedi
Konzervatóriumba, amelynek a következő évben – felvételi nélkül - fuvola
szakos tanulója lettem. Lass Zoltán fuvolaművész–tanár növendékeként a
tanszak egyik legjobb fuvolistájaként tartottak számon. Ilyen előzmények
után érthető, hogy szüleim is végtelenül büszkék voltak rám. Nagy
szerepük volt abban, hogy a „baleset” után is talpra tudtam állni, s újra tudtam
kezdeni mindent. Szegeden
kollégista voltam. Hazafelé tartva az utcán egy fiatalokból álló társaság
tagjától váratlanul jókora pofont kaptam. Később kiderült, hogy az egész
csak fogadásból történt. Azon a héten hol erősebben, hol gyengébben fájt
a fejem, de még nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget. Pénteken
vonattal utaztam haza Ceglédre, s a társaim mind leszálltak a korábbi
állomásokon. Egyedül maradtam, miközben egyre rosszabbul lettem. Cegléden még
le tudtam szállni a vonatról, de az utcán hiába próbáltam köszönni és szólni
ismerősökhöz, nem jött ki hang a torkomon. Otthon sem tudtam
megszólalni, s hiába próbáltam, már az írás sem ment. Az is nehézséget
okozott, hogy a vállamról leemeljem a fuvolatáskát: „nem fogadott szót” a
karom. Édesapám látta, hogy nagy baj van. Azonnal elmentünk a házbeli
ismerős orvoshoz, de az nem volt otthon. A körzeti orvoshoz már alig
bírt édesapám betámogatni, nem engedelmeskedtek a lábaim, majd elvesztettem az
eszméletem. Az ügyeletes orvos beutalt a ceglédi kórházba. A tünetek alapján
gyomormosást végeztek, mert azt gyanították, hogy kábítószer okozta
problémával állnak szemben, persze kiderült, hogy alaptalan volt a
feltevésük. Az orvosi konzílium megállapította, hogy a központi
idegrendszerrel van probléma. Budapestre irányítottak a Határőr utcára,
ahol a CT vizsgálat igazolta, hogy nagyfokú vérömleny van a baloldali
agyféltekén. Az ügyeletes csepeli kórházba, majd innen az Országos
Idegsebészeti Tudományos Intézetbe irányítottak. Mire az idegsebészeti
műtétekre specializált Amerikai úti kórházba értünk, a vérömleny már
nagyon kiterjedt területet érintett. Az elvégzett műtét életmentő
volt, utána két hétig kómában feküdtem. Azt követően sem tudtam semmit
sem csinálni. Két és fél hónap eltelte után az Országos Orvosi Rehabilitációs
Intézetbe kerültem. Nem tudtam enni, járni, beszélni, a kezeim mozgatni. A
kétoldali bénulásból hosszú hónapokba telt, míg egyáltalán tolókocsiba
kerülhettem. Édesanyámék mesélték, mekkora öröm volt, mikor egyszer a
szobatársaim álmomban beszélni hallottak. Eltartott aztán 6-8 hónapig, míg
fokozatosan újból megtanultam beszélni, s ma már - a rengeteg gyógytornának,
akupunktúrának és más gyógyító eljárásoknak köszönhetően - segédeszközök
nélkül közlekedek. Elmondhatatlanul sokat köszönhetek a hozzátartozóimnak,
elsősorban anyukámnak, aki minden nap látogatott a kórházban. Etetett,
beszélt hozzám, tartotta bennem a lelket, s aztán – immár másodszorra –
megint megtanított járni, beszélni. A műtétet követő féléves
controllvizsgálatnál kimutattak egy második rendellenes érszakaszt, ami miatt
bármikor életveszélyes állapotba kerülhettem, így újabb koponyaműtétre
került sor. Mindkettőt Vajda János főorvos és Lekka Norbert adjunktus
idegsebész végezte. Előre megnyugtattak, hogy ez a műtét nem okoz
számomra semmiféle károsodást. Prof. Dr. Halász Péternek, az
Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezetőjének köszönhetően a
gyógyszereim beállítása is sikeresen megtörtént. Ma is az ő kezelése,
felügyelete alatt állok. Látásból. Nem. Sem
erkölcsi, sem anyagi kártérítést nem kaptunk. A nővérem kezdeményezésére
bírósági eljárás indult ellene. Egy év felfüggesztettet kapott, de mivel ez
idő alatt nem követett el újabb kihágást, felmentették. Befejezhette a
tanulmányait, zenész lett. Nem érdekes. Az Amerikai
úton voltam még az első műtétet követő második hónapban,
amikor meglátogatott egy felettem járó szegedi konzis társam.
Érdeklődött a hogylétem felől, de én egyetlen kérdésére sem tudtam
válaszolni. Ekkor döbbentem rá arra, hogy milyen állapotba kerültem.
Mindenáron fel akartam épülni. Az OORI-ből hazakerülve Dr. Baranyi Klára
akupunktúrát alkalmazó orvos, B. Tóthné Patonai Ildikó kecskeméti
pszichológus, több gyógytornász, volt osztálytársaim és néhány tanárom
segítségével, valamint édesanyám támogatásával megkezdtük testileg, lelkileg,
szellemileg a rehabilitációt. Megtanultam használni a bal kezem, önállóan
enni, beszélni és a tanulással ismétlések útján felzárkózni. Egy év kihagyás
után hihetetlen erőfeszítéssel kezdtem folytatni a középiskolai
tanulást, aminek eredményeképpen közismereti tárgyakból sikeres érettségi
vizsgát tettem Szegeden. Szerettem volna zenei tárgyakból is érettségizni, de
a szegedi konzervatórium akkori igazgatója ezt nem tartotta lehetségesnek.
Más irányba kellett tehát fordulni. Budapesten Tősér Dániel
fuvolaművész-tanár úr javasolta (jelenleg a Magyar Fuvolás Társaság
Kuratóriumának elnöke), hogy keressük fel a kecskeméti Kodály Zoltán
Általános- és Zeneművészeti Szakközépiskolát: Ladics Tamásné, az iskola
akkori igazgatónője biztosan támogatója lesz a kérésemnek. Dratsay Ákos
fuvolaművész-tanár úr korábbról már ismert. Kérésemre, hogy egy kézzel
is szeretnék tovább tanulni, felvállalta ezt a furcsa kihívást. A
következő egy évben az ő jobb keze, az én balkezem és az én szájam
közös közreműködésének eredményeként szólalt meg a fuvolám. Bejártam az
osztály zeneelméleti óráira, is. Dratsay Ákos tanár úr segítségével a
hagyományos fuvolámon is eljutottam a sikeres érettségi vizsgáig. Azt viszont
látni lehetett, hogy „nincs tovább”. Nem fuvolázhatok mindig másvalaki
segítségével. A beszéd- és a mozgásképességem is még elég alacsony szinten
állt. Bár folyamatosan tornáztam, s minden eszközzel igyekeztem fejleszteni
magam, zenei pályáról akkor még szó sem lehetett. A nővérem
akkor a Vox Europae nemzetközi kórusban énekelt. Mivel azt hallottam, az
éneklés az agyban olyan idegpályákat mozgat, amelyek ingerlése nagyban
serkenti a beszédkészség fejlődését, támogatóim javaslatára én is
jelentkeztem a kórusba, sőt még angol nyelvi órákra is beiratkoztam.
Ezzel a kórussal Európa sok országában felléptünk, pl. : Finnországban,
Olaszországban, Törökországban.... A Vox Europae egy Európa-szerte elismert,
majdnem profi kórus volt, akik közé én a zenei képzettségem alapján kerültem
be. A nővérem révén tudtak a problémámról, s néhány kórustag – köztük
Theo van der Burg, aki alapítótag volt – közbenjárásával úgy döntöttek, hogy
ily módon megpróbálnak nekem segíteni. Theot is a kórus révén ismertem meg,
aki 1996-ban beszélt az édesanyámmal, hogy adja oda neki a régi fuvolakottáimat,
megpróbál nekem zenét írni a hagyományos fuvolára - egy kézre. Lényegében
ők ketten kezdtek újra rávezetni a gondolatra, hogy ne hagyjam végleg
abba a fuvolázást. Tréfásan mondogatták, hogyha megtanultam bal kézzel
cipőt kötni, ez sem foghat ki rajtam. Theo azon kívül, hogy
gyönyörű hangon énekel, karmesterkedik és egy kicsit a zeneszerzéshez is
ért. Írt nekem olyan darabokat, amelyekben csak olyan hangok szerepeltek,
amelyeket egy kézzel is el lehetett játszani. Ha pedig más darabokat játszottam,
akkor Theo énekelte a dallamot, így nem hiányoztak azok a hangok sem,
melyeket én nem tudtam eljátszani. Mivel Theot a munkája Hollandiához
kötötte, vele mentem. 1997 februárjában kötöttünk házasságot. Még abban az
évben gépjárművezetői vizsgát is szereztem. Akkor még a normál
fuvolámmal templomban, idősek otthonában léptem fel. 1998-ban
kapcsolatba kerültünk Maarten Visser fuvolakészítő mesterrel
Amszterdamban, aki – bár először erősen tiltakozott - másfél éves
munkával elkészített egy speciálisan nekem való egykezes „balkezes” fuvolát.
Ez most az egyetlen ilyen fuvola a világon. Maarten Visser a jobb kéz összes
billentyűjét áttette a bal kézre, így 3-4 billentyűn játszik a bal
kéz egy ujja. A jobb kéznek készített tartókarral akár az asztalra téve is
lehet rajta játszani, ami azért is szempont lehet, mert az átépítéssel a
fuvola eredeti súlya duplájára növekedett. A fuvóka U-alakban
hajlított, ami könnyebbé teszi, hogy a jobb kéz tarthassa a
hangszert. Mivel eredetileg jobbkezes vagyok, tudtam, hogy kimondhatatlanul
nehéz lesz most mindent a bal kezemmel játszani. Ráadásul naponta másfél
óránál többet nem gyakorolhatok, mert a bal kezem nem szabad
túlerőltetnem. Amikor indultunk a már kész hangszerért, újból kétségek
fogtak el. Sírtam útközben, hogy mi lesz, ha mégsem tudok majd rajta
játszani, de ez csak addig tartott, míg kézbe nem vettem a hangszert. Tíz év
választott már el az 1989-es esemény óta, s most újra a kezembe tarthattam a
világ egyetlen balkezes fuvoláját, amely számomra újból a jövő ígéretét
jelentette. Hollandiában
sikerült egy kiváló fuvolatanárnőt találnom. Nagyon szeretem a
romantikusokat. Kedvenc zeneszerzőm George Enesco. Mikor megkaptam a
fuvolát, addig gyakoroltam, míg el nem tudtam játszani a darabját, amit
valamikor konzis koromban már játszottam. Állandó zongorakísérőm, aki
Magyarországon is többször játszott velem a koncerteken, Edzo Bos, egy igen
tehetséges konzervatóriumi növendék volt Groningenben, jelenleg Svájcban
tanul. 2001-ben indultam először országos fuvolaversenyen Hollandiában.
Nagyon jól sikerült, mégsem értem el helyezést, mert a zsűri félt attól,
hogy a döntő fordulójára kiírt kötelező darabot már nem tudom rövid
időn belül megtanulni. Egy év múlva újból beneveztem a 19. Hollandiai Országos
Fuvolaversenyre, s második helyezést értem el. 2003-ban megnyertem a Benelux
Államok Fuvolaversenyét a 17-33 éves korcsoportban. A verseny döntőjét
Tilburgban, a Brabants Conservatoriumban tartották. Doppler „Magyar
Fantáziáját” és Marlijn Helder „Miért?” című művét játszottam. A
színpadon tudtam meg, hogy Marlijn Helder is ott ül a nézők sorában.
Darabja az életem nagy kérdéseit fogalmazta meg a zene eszközével, s meg
akartam mutatni, méltó vagyok arra, hogy megküzdjek vele. Mi mindig haza
akartunk jönni. Folyamatosan készültünk erre, a konkrét lehetőséget
pedig az adta meg, hogy férjem számítógépes szakemberként a munkahelyén
előnyugdíjba mehetett. Fiunk, Theodor már Cegléden kezdte az iskolát.
Nagyon jó nyelvérzéke van. A férjemmel hollandul, velem magyarul beszél, s
itt az iskolában már elkezdték az angol nyelv tanulását is. A férjem szokta
mondani, hogy „Magyarul jobb, mint ő. Hollandul pedig jobb, mint én”.
Sikerült a hazai zenei világban is megtalálni a helyünket, bár ez
odakintről könnyebbnek tűnt, mint amilyen valójában lett. Cegléden
a református templom kórusában énekelünk. Megkérdezték tőlem, nem
vállalok-e majd tanítványokat, de én kezdettől fogva inkább koncertezni
szerettem – a közeli Romániába is volt pl. korábban egy koncertkörutam -,
másrészt a betegségem miatt még mindig egy kicsit nehezen fejezem ki magam.
Megjelent a második CD-m is, amiből már alig pár darab van. Budapesten a
Rácz Aladár Zeneiskola Stúdiójában készült. - Hollandiában hattagú
fuvolazenekarban és a Harmónia Szimfonikus Zenekarban (DSHO) játszottam
Appingedamban. Itthon is hiányzott ez a fajta elfoglaltság, így nagy örömmel
játszom az igen színvonalas Albertirsai Fúvószenekarban. Pár hete volt egy
nagy sikerű farsangi koncertünk. Időközben szükségessé vált egy
újabb fuvola készíttetése, mert ha az első fuvola mechanikája
meghibásodna az erős igénybevételtől, akkor csak Hollandiában
Maarten Visser tudná megjavítani. Nekem nagy hiányt jelentene, ha pár héten
át nem tudnék gyakorolni. Maarten Visser időközben továbbtökéletesítette
a hangszert. Minden időközben felmerült igényt és ötletet beépített a
második fuvolába. Többek között sikerült a súlyán is csökkentenie. - Még
hollandiai tartózkodásunk idején ismerkedtem meg egy másik egykezes
muzsikussal, az amerikai David Nabb-bel. Az interneten talált rám és a CD-m
is eljutott hozzá valahogy. A nagyszerű szaxofonossal Hollandiában volt
alkalmunk együttjátszani, felesége szlovéniai származású
fuvolaművész-tanár. Nem kérdeztem, hány fuvolát szeretnének még…
Kada Erika |